2013. október 6., vasárnap

°Chapter Three°

Sziasztok, drágák! Meghoztam a harmadik részt! .:) Nem lett valami hosszú, de remélem szeretni fogjátok.
Have a nice day!



Adora Szemszöge
Mindenkinek elállt a szava, senki sem szólt semmit.
Pislogtam még párat,hogy a szemem szokja a fényt.  Nem értettem, mi történt hirtelen. Kérdő pillantásokat Anyu és Apu felé. Anya szemei könnyekkel teltek meg, Apu pedig mint valami élőhalott,csak ott állt,és engem nézett. Körülbelül 5 perc múlva Anya megtörte a csendet.
-      Kicsim! Felébredtél! – zokogta.
-      Mi.. Mi történt? – tettem fel a kérdést,amire már elég régóta szeretném tudni a választ.
Újabban senki sem szólalt meg. Sóhajtottam egy nagyot, majd a kezem a fejemhez kaptam, mert hirtelen fájni kezdett.
-      Jól vagy, kicsim? – esett rögtön kétségbe Anyám.
-      Jól vagyok.. – nyögtem ki nagy nehezen. – De.. Mi történt?
Apu sóhajtott egy nagyot, oda lépkedett hozzám,megfogta a kezem,és mesélésbe kezdett.  Szörnyülködve hallgattam végig kómába esésem sztoriját.  Később végre az orvos is szóhoz jutott,és közölte velünk,hogy még egy hétig bent kell hogy maradjak.  Remek.. Nem eleget voltam már itt?

Anyu és Apu átvirrasztotta velem az éjszakát. Másnap reggel Anyu lelkére kötöttem,hogy mielőtt hazamennek pihenni, sürgősen hívja fel Kellyt,és küldje be a kórházba.
Délután 2 óra körül megjelent legjobb barátnőm,hatalmas rózsacsokorral a kezében.  Az egyik ápolónő szó szerint,megtiltotta Kellynek hogy megöleljen. Gyengéden nem tudott volna, és az állapotom még nem engedi meg,hogy nyomorgassanak.
Egy órával később, - mire sikerült felfognia,hogy felébredtem,és minden oké – rákérdeztem az iskolára.
-      Mindenkinek szörnyen hiányzol . – mosolygott kedvesen. – főleg Anthonynak.
Az Anthony szó hallatára görcsbe rándult a gyomrom. Köztudottam általános iskola hetedik osztálya óta belé vagyok zúgva.
-      Minden nap érdeklődött az állapotod felől. Totál magába fordult, senkihez sem szólt.
-      Ko..komolyan? – dadogtam.
-      Ko..komolyan. – utánozott Kelly. – hííííííí!! Tudod mi jutott eszembe?
-      Nem,mond csak, mi jutott eszedbe.                                                       Bár ne kérdeztem volna meg..  
-      Felhívom Tonyt, - mert hát így becézik, - és közlöm vele,hogy felébredtél!
Reagálni sem volt időm, drága jó barátnőm már tárcsázta életem szerelmét.
-      Kelly, ha most fel tudnék kelni, nagy bajban lennél! – kiabáltam rá.
-      De nem tudsz! – nyújtotta ki rám a nyelvét, s abban a pillanatban Tony felvette a telefont. A lepkék is vissza tértek a kómából. Őrült csapkodásba kezdtek, én pedig úgy éreztem, rögtön vissza esem a kómába.
Ó, te jó Ég!
-      Haló? – szólt bele édes,de mégis férfias hangján.
-      Szia Tony, itt Kelly. Képzeld, Adora felébredt!
-      Mi? Ne viccelj Kelly, tudod, hogy nem..
-      Jajj, nem viccelek! Esküszöm! – mondta Kelly, és a szíve elé rakta a kezét. Nem mintha Anthony látná,de.. Na jó, nincs de. Kelly egy kicsit dilis. De ugyanakkor aranyos. Ő az a fajta lány, aki – majdnem – mindenkivel kedves. Ezért is imádom.
-      Máris a kórházban vagyok! – ezzel Tony letette a telefont.
Ennyire érdeklem? Még is mikor történt az, hogy felfigyelt rám? Úgy tudtam, a létezésemről sem tud..
Kelly kifestette az arcom, de csak minimálisan. Szájfény, szempillaspirál, és szemceruza.  10 perc elteltével közöltem Kellyvel, hogy ideje mennie. Szerencsére leesett neki, ezért el indult. Épp hogy kilépett az ajtón, Anthony belépett. A szívem dobbant egy hatalmasat. A lélegzetem is elállt, mikor megálltam. Helyesebb mint valaha. Szőke hajában itt-ott feltűnt egy barna csík, kék szeme ragyogott.  Kék koptatott farmert viselt, és egy kockás inget.  Először csak szótlanul állt előttem, s közben mosolygott. Egy szál piros rózsa volt a kezében.
-      Szia. – böktem ki végül.
-      Szia, Adora. – köszönt vissza. – Ezt.. Neked hoztam. – közelebb lépett, és a kezembe adta a kedvenc virágomat. – Hogy vagy? – kérdezte, miközben az ágyam mellé húzott egy kis széket, s ráült.
-      Most már jobban. – Most már jobban? Komolyan, Adora? Ennél nyálasabb szöveg nem is juthatott volna az eszembe.
Félénken bólintott egy sóhaj keretében.
-      Átaludtad az egész nyarat. Fogalmad sincs, mennyi buliról maradtál le. – nevetett fel
-      Hát, igen. Pont a nyarat aludtam át.. – ásítottam.
-      Azt ne mondd, hogy álmos vagy. – rázta meg a fejét egy félmosoly kíséretében.
-      Anyuék ma reggel mentek el, az egész éjjelt át beszéltük.
-      Vagy úgy. Akkor most megyek, hagylak pihenni. – kacsintott.
Kellett nekem ásítani! Most elmegy! Gratula Adora, tapsot neked!
Kiment a teremből, én pedig lebiggyesztett ajkakkal néztem, ahogy elmegy.
Harry Szemszöge
Kómásan csoszogtam le a hálómból a konyhába. Csináltam magamnak egy kávét, meggyújtottam egy szál cigarettát, és újsággal a kezemben ültem asztalhoz. Lapozgattam, majd egyszer csak megpillantottam egy cikket.

Istenem.. Hát életben van.

2013. október 4., péntek

°Important!°

Sziasztok Kedves Blogolvasók!
 FONTOS amit most írok,szóval kérlek olvasd el! 
A facebook egyszer kiléptetett,aztán mikor megpróbáltam visszalépni,nem sikerült. Nem tudom miért, ne kérdezzétek.
Kénytelen voltam csinálni egy másik email címet, (bloggerinaboho@gmail.com) és egy másik Facebookot. (https://www.facebook.com/bloggerina.boho)
 A régi csoportokba visszalépek,mármint abba amelyiket megtalálom. Aki tud segíteni, komiba linkelje a csoportokat amikbe benne voltam, légy szíves.
 

2013. október 3., csütörtök

°Chapter Two°

El is érkeztünk a második részhez. Igaz,nem kaptam komikat,de legalább pipáltatok.
Jó olvasást,and have a nice day for everyone.

Harry Szemszöge
Beléptem a lakásom ajtaján,és elvigyorodtam. Hiányzott már a hatalmas tévém,a kényelmes kanapé, de legfőképpen a fürdőszobám. Felszaladtam a második emeletre,hogy megfürödjek. Még be sem értem a fürdőszobába,de a pólóm már a földön hevert. Megnyitottam a csapon a forró vizet,s a kádat telenyomtam tusfürdővel. A többi cuccomat is lekaptam magamról,majd bepattantam a kádba. Elmerültem az illatok és a habok sokaságába,teljesen átadtam magam az érzésnek.  A börtönben nem volt saját fürdőm,sőt,még a cellán is osztozkodnom kellett egy pasival.
Már vagy fél órája ülhettem az immár langyos vízbe, mikor eszembe jutott a lány. Gondoltam egyet,s telefonomat a kezembe véve tárcsáztam a kórházat. Nem bírtam ki hogy ne érdeklődjek felőle.
 Az ápolónő,aki felvette azt mondta,hogy még kómában van. A nevét is megmondta, Adora Smith.
Sóhajtottam egy nagyot,a nyugodtságból idegesség lett,ami átjárta minden porcikámat. A mobilt hozzávágtam a csaphoz, a falba pedig beleütöttem egyet. Kikászálódtam a hideg vízből,a derekamra tekertem egy törölközőt, s becsörtettem az egy emelettel lejjebb lévő hálószobámba.
Kivettem a szekrényemből egy fekete farmert és egy fehér pólót. Gyorsan magamra kaptam a ruhadarabokat, pár perccel később pedig már az utcán voltam. A pénztárcámat a házban hagytam,ezért gyalogolnom kellett.
  Hamarosan megtaláltam a  kórházat. Állkapcsomat megfeszítve csörtettem fel a lépcsőn. Beléptem az ajtón,és egyenesen az információs pulthoz rohantam.
- Jónapot. – köhintettem egyet,hogy a nő észrevegyen.
- Oh,elnézést. Miben segíthetek?
- Látogatóba jöttem Adora Smithez.
- Adora Smith.. – mondta,miközben a laptopon kezdett el bepötyögni valamit. Meg is van. 45-ös kórterem.
- Köszönöm.

 43,44,áh,45. – gondoltam.
Halkan benyitottam a ajtón,és megpillantottam őt. Gyönyörű volt.
Éden fekete haját kék csíkok díszítették. Az arcából nem sokat láttam,mert betakart a lélegeztető gép. Elsomfordáltam az ágya mellé, majd leültem az egyik székre. Bő 20 percig csak az arcát bámultam,és azon gondolkoztam,hogy mekkora egy barom vagyok.  Ültem már sitten,nem kis ideig,szóval még igazán kibírtam volna pár hónapot.. Nem érdemlem meg,hogy szabad legyek..
 Alig 5 perc elteltével egy fehér köpenyes ember sétált el az ajtó előtt,majd mikor megpillantott összeráncolt szemöldökkel tessékelt ki a teremből.
-         Na de kérem,ki engedte fel magát ide?
-         A recepciós. – válaszoltam mereven.

Elhagytam a kórházat, és régi barátomhoz, Adamhez siettem.
 Beütöttem a kapukódot,s az ajtó már nyílt is ki.
Dörömbölni kezdtem az ajtón, pár pillanattal később pedig már nyílt is.
-         Harry? Te.. Te vagy az? Haver, rég láttalak!
-         Igen,mint látod,én vagyok.
-         Gyere be, tesó. – invitált be hatalmas házába.
-         És, mi a helyzet veled mostanában? – kérdezte,miközben egy pohárba whiskyt öntött.
-         Szarul vagyok. – mondtam igazat. – Tegnap engedtek ki a sittről. – elfogadtam az italt, s egy lendületre lehúztam.
Adam hangosan felröhögött, és megrázta a fejét. – Mit a francot csináltál már megint?
-         Majdnem megöltem egy lányt.
-         Mit csináltál? – az italos üveg majdnem kiesett a kezéből,annyira meglepődött.
-         Hosszú.. Az a lényeg,hogy a lány kómában van. Baleset volt.
-         Szerencsétlen. – vágta hozzám. Adam sosem volt az a félénk típus,mindig megmondta mindenkinek az igazat. – És mennyit ültél?
-         3 hónapot.
-         Csak? Azt meg hogy csináltad? – értetlenkedett.
-         A bíró megrövidítette a büntetést,mert mindent bevallottam.
Adam nem mondott semmit,csak bólintott,és elfogyasztotta a pohara tartalmát.
 Késő délutánig voltam nála. Nem ittam sokat, semmi kedvem nem volt berúgni.   

 Éjjel semmit nem aludtam. Folyton csak Adora járt a fejemben.. Vajon mikor ébred fel? Felébred egyáltalán?.. Fogalmam sincs.

Adora Szemszöge
Még mindig kómában vagyok.. Anyuék egyre kevesebbet jönnek látogatóba. Már egy hete nem hallottam a hangjukat.
Ma viszont járt nálam valaki. Nem tudom ki volt az, de biztos vagyok abban,hogy nem a szüleim voltak.
A hangját nem hallottam,de tapintását éreztem,mivel többször is megfogta a kezem. Nagy,de mégis puha és selymes keze volt.

*2 hónappal később*
Valami furcsa érzés járta át a testem. Minden porcikám bizsergett.
Hirtelen éles hangokkal és reménykedő szavakkal telt meg a terem. Hallottam Anyám,Apám,az orvos,és még pár ápoló hangját.
 A szemem mintha csak ki akarna esni, annyira fájt.
Erős vagyok.. – gondoltam,mikor meguntam a fájdalmat.
És kinyitottam a szemem.