Jó olvasást,and have a nice day for everyone.
Harry Szemszöge
Beléptem a
lakásom ajtaján,és elvigyorodtam. Hiányzott már a hatalmas tévém,a kényelmes
kanapé, de legfőképpen a fürdőszobám. Felszaladtam a második emeletre,hogy
megfürödjek. Még be sem értem a fürdőszobába,de a pólóm már a földön hevert. Megnyitottam
a csapon a forró vizet,s a kádat telenyomtam tusfürdővel. A többi cuccomat is
lekaptam magamról,majd bepattantam a kádba. Elmerültem az illatok és a habok
sokaságába,teljesen átadtam magam az érzésnek.
A börtönben nem volt saját fürdőm,sőt,még a cellán is osztozkodnom
kellett egy pasival.
Már vagy fél
órája ülhettem az immár langyos vízbe, mikor eszembe jutott a lány. Gondoltam
egyet,s telefonomat a kezembe véve tárcsáztam a kórházat. Nem bírtam ki hogy ne
érdeklődjek felőle.
Az ápolónő,aki felvette azt mondta,hogy még
kómában van. A nevét is megmondta, Adora Smith.
Sóhajtottam
egy nagyot,a nyugodtságból idegesség lett,ami átjárta minden porcikámat. A
mobilt hozzávágtam a csaphoz, a falba pedig beleütöttem egyet. Kikászálódtam a
hideg vízből,a derekamra tekertem egy törölközőt, s becsörtettem az egy
emelettel lejjebb lévő hálószobámba.
Kivettem a
szekrényemből egy fekete farmert és egy fehér pólót. Gyorsan magamra kaptam a
ruhadarabokat, pár perccel később pedig már az utcán voltam. A pénztárcámat a
házban hagytam,ezért gyalogolnom kellett.
Hamarosan megtaláltam a kórházat. Állkapcsomat megfeszítve csörtettem
fel a lépcsőn. Beléptem az ajtón,és egyenesen az információs pulthoz rohantam.
- Jónapot. –
köhintettem egyet,hogy a nő észrevegyen.
- Oh,elnézést.
Miben segíthetek?
- Látogatóba
jöttem Adora Smithez.
- Adora
Smith.. – mondta,miközben a laptopon kezdett el bepötyögni valamit. Meg is van.
45-ös kórterem.
- Köszönöm.
43,44,áh,45. – gondoltam.
Halkan
benyitottam a ajtón,és megpillantottam őt. Gyönyörű volt.
Éden fekete
haját kék csíkok díszítették. Az arcából nem sokat láttam,mert betakart a
lélegeztető gép. Elsomfordáltam az ágya mellé, majd leültem az egyik székre. Bő
20 percig csak az arcát bámultam,és azon gondolkoztam,hogy mekkora egy barom
vagyok. Ültem már sitten,nem kis
ideig,szóval még igazán kibírtam volna pár hónapot.. Nem érdemlem meg,hogy
szabad legyek..
Alig 5 perc elteltével egy fehér köpenyes
ember sétált el az ajtó előtt,majd mikor megpillantott összeráncolt
szemöldökkel tessékelt ki a teremből.
-
Na
de kérem,ki engedte fel magát ide?
-
A
recepciós. – válaszoltam mereven.
Elhagytam a
kórházat, és régi barátomhoz, Adamhez siettem.
Beütöttem a kapukódot,s az ajtó már nyílt is
ki.
Dörömbölni
kezdtem az ajtón, pár pillanattal később pedig már nyílt is.
-
Harry?
Te.. Te vagy az? Haver, rég láttalak!
-
Igen,mint
látod,én vagyok.
-
Gyere
be, tesó. – invitált be hatalmas házába.
-
És,
mi a helyzet veled mostanában? – kérdezte,miközben egy pohárba whiskyt öntött.
-
Szarul
vagyok. – mondtam igazat. – Tegnap engedtek ki a sittről. – elfogadtam az
italt, s egy lendületre lehúztam.
Adam
hangosan felröhögött, és megrázta a fejét. – Mit a francot csináltál már
megint?
-
Majdnem
megöltem egy lányt.
-
Mit
csináltál? – az italos üveg majdnem kiesett a kezéből,annyira meglepődött.
-
Hosszú..
Az a lényeg,hogy a lány kómában van. Baleset volt.
-
Szerencsétlen.
– vágta hozzám. Adam sosem volt az a félénk típus,mindig megmondta mindenkinek
az igazat. – És mennyit ültél?
-
3
hónapot.
-
Csak?
Azt meg hogy csináltad? – értetlenkedett.
-
A bíró
megrövidítette a büntetést,mert mindent bevallottam.
Adam
nem mondott semmit,csak bólintott,és elfogyasztotta a pohara tartalmát.
Késő délutánig voltam nála. Nem ittam sokat,
semmi kedvem nem volt berúgni.
Éjjel semmit nem aludtam. Folyton csak Adora
járt a fejemben.. Vajon mikor ébred fel? Felébred egyáltalán?.. Fogalmam sincs.
Adora
Szemszöge
Még
mindig kómában vagyok.. Anyuék egyre kevesebbet jönnek látogatóba. Már egy hete
nem hallottam a hangjukat.
Ma
viszont járt nálam valaki. Nem tudom ki volt az, de biztos vagyok abban,hogy
nem a szüleim voltak.
A
hangját nem hallottam,de tapintását éreztem,mivel többször is megfogta a kezem.
Nagy,de mégis puha és selymes keze volt.
*2 hónappal később*
Valami
furcsa érzés járta át a testem. Minden porcikám bizsergett.
Hirtelen
éles hangokkal és reménykedő szavakkal telt meg a terem. Hallottam
Anyám,Apám,az orvos,és még pár ápoló hangját.
A szemem mintha csak ki akarna esni, annyira
fájt.
Erős
vagyok.. – gondoltam,mikor meguntam a fájdalmat.
És
kinyitottam a szemem.
Siess a kövivel *-*
VálaszTörlésszia nagyon jó lett és el készült a kritikád is http://kritikatolunkneked.blogspot.hu/
VálaszTörlésSzia, nagyon tetszik a blogod és elkészült a kritikád :)
VálaszTörléshttp://kritikatolunkneked.blogspot.ro/2013/10/kritika-80impossible-love.html