2013. október 3., csütörtök

°Chapter Two°

El is érkeztünk a második részhez. Igaz,nem kaptam komikat,de legalább pipáltatok.
Jó olvasást,and have a nice day for everyone.

Harry Szemszöge
Beléptem a lakásom ajtaján,és elvigyorodtam. Hiányzott már a hatalmas tévém,a kényelmes kanapé, de legfőképpen a fürdőszobám. Felszaladtam a második emeletre,hogy megfürödjek. Még be sem értem a fürdőszobába,de a pólóm már a földön hevert. Megnyitottam a csapon a forró vizet,s a kádat telenyomtam tusfürdővel. A többi cuccomat is lekaptam magamról,majd bepattantam a kádba. Elmerültem az illatok és a habok sokaságába,teljesen átadtam magam az érzésnek.  A börtönben nem volt saját fürdőm,sőt,még a cellán is osztozkodnom kellett egy pasival.
Már vagy fél órája ülhettem az immár langyos vízbe, mikor eszembe jutott a lány. Gondoltam egyet,s telefonomat a kezembe véve tárcsáztam a kórházat. Nem bírtam ki hogy ne érdeklődjek felőle.
 Az ápolónő,aki felvette azt mondta,hogy még kómában van. A nevét is megmondta, Adora Smith.
Sóhajtottam egy nagyot,a nyugodtságból idegesség lett,ami átjárta minden porcikámat. A mobilt hozzávágtam a csaphoz, a falba pedig beleütöttem egyet. Kikászálódtam a hideg vízből,a derekamra tekertem egy törölközőt, s becsörtettem az egy emelettel lejjebb lévő hálószobámba.
Kivettem a szekrényemből egy fekete farmert és egy fehér pólót. Gyorsan magamra kaptam a ruhadarabokat, pár perccel később pedig már az utcán voltam. A pénztárcámat a házban hagytam,ezért gyalogolnom kellett.
  Hamarosan megtaláltam a  kórházat. Állkapcsomat megfeszítve csörtettem fel a lépcsőn. Beléptem az ajtón,és egyenesen az információs pulthoz rohantam.
- Jónapot. – köhintettem egyet,hogy a nő észrevegyen.
- Oh,elnézést. Miben segíthetek?
- Látogatóba jöttem Adora Smithez.
- Adora Smith.. – mondta,miközben a laptopon kezdett el bepötyögni valamit. Meg is van. 45-ös kórterem.
- Köszönöm.

 43,44,áh,45. – gondoltam.
Halkan benyitottam a ajtón,és megpillantottam őt. Gyönyörű volt.
Éden fekete haját kék csíkok díszítették. Az arcából nem sokat láttam,mert betakart a lélegeztető gép. Elsomfordáltam az ágya mellé, majd leültem az egyik székre. Bő 20 percig csak az arcát bámultam,és azon gondolkoztam,hogy mekkora egy barom vagyok.  Ültem már sitten,nem kis ideig,szóval még igazán kibírtam volna pár hónapot.. Nem érdemlem meg,hogy szabad legyek..
 Alig 5 perc elteltével egy fehér köpenyes ember sétált el az ajtó előtt,majd mikor megpillantott összeráncolt szemöldökkel tessékelt ki a teremből.
-         Na de kérem,ki engedte fel magát ide?
-         A recepciós. – válaszoltam mereven.

Elhagytam a kórházat, és régi barátomhoz, Adamhez siettem.
 Beütöttem a kapukódot,s az ajtó már nyílt is ki.
Dörömbölni kezdtem az ajtón, pár pillanattal később pedig már nyílt is.
-         Harry? Te.. Te vagy az? Haver, rég láttalak!
-         Igen,mint látod,én vagyok.
-         Gyere be, tesó. – invitált be hatalmas házába.
-         És, mi a helyzet veled mostanában? – kérdezte,miközben egy pohárba whiskyt öntött.
-         Szarul vagyok. – mondtam igazat. – Tegnap engedtek ki a sittről. – elfogadtam az italt, s egy lendületre lehúztam.
Adam hangosan felröhögött, és megrázta a fejét. – Mit a francot csináltál már megint?
-         Majdnem megöltem egy lányt.
-         Mit csináltál? – az italos üveg majdnem kiesett a kezéből,annyira meglepődött.
-         Hosszú.. Az a lényeg,hogy a lány kómában van. Baleset volt.
-         Szerencsétlen. – vágta hozzám. Adam sosem volt az a félénk típus,mindig megmondta mindenkinek az igazat. – És mennyit ültél?
-         3 hónapot.
-         Csak? Azt meg hogy csináltad? – értetlenkedett.
-         A bíró megrövidítette a büntetést,mert mindent bevallottam.
Adam nem mondott semmit,csak bólintott,és elfogyasztotta a pohara tartalmát.
 Késő délutánig voltam nála. Nem ittam sokat, semmi kedvem nem volt berúgni.   

 Éjjel semmit nem aludtam. Folyton csak Adora járt a fejemben.. Vajon mikor ébred fel? Felébred egyáltalán?.. Fogalmam sincs.

Adora Szemszöge
Még mindig kómában vagyok.. Anyuék egyre kevesebbet jönnek látogatóba. Már egy hete nem hallottam a hangjukat.
Ma viszont járt nálam valaki. Nem tudom ki volt az, de biztos vagyok abban,hogy nem a szüleim voltak.
A hangját nem hallottam,de tapintását éreztem,mivel többször is megfogta a kezem. Nagy,de mégis puha és selymes keze volt.

*2 hónappal később*
Valami furcsa érzés járta át a testem. Minden porcikám bizsergett.
Hirtelen éles hangokkal és reménykedő szavakkal telt meg a terem. Hallottam Anyám,Apám,az orvos,és még pár ápoló hangját.
 A szemem mintha csak ki akarna esni, annyira fájt.
Erős vagyok.. – gondoltam,mikor meguntam a fájdalmat.
És kinyitottam a szemem.


3 megjegyzés:

  1. szia nagyon jó lett és el készült a kritikád is http://kritikatolunkneked.blogspot.hu/

    VálaszTörlés
  2. Szia, nagyon tetszik a blogod és elkészült a kritikád :)
    http://kritikatolunkneked.blogspot.ro/2013/10/kritika-80impossible-love.html

    VálaszTörlés